(SPOILER-kkel telve vagyon)
Visszatértem Skyrim-be ,huzamosabb idő után, s a Legendary kiadásnak hála (ami az összes kiegészítőt magába foglalja) a játék úgy döntött, hogy egyszerre zúdítja rám az összes újabb sztorivonalat;
Éppen hazatértem volna Whiterun-i otthonomba, amikoris a városba lépvén azt kellett látnom,hogy a városlakók vámpíregyedekkel dulakodnak, épp csak felmértem a helyzetet s mentem volna kivenni a részem a csatában, amikoris bizonyos Kultuszfik jöttek oda hozzám s megkérdőjelezték ,hogy én vagyok-e a Dragonborn, ugyanis ez hazugság, még nem jött el a valódi hős, s rám támadtak. Hmm, miután a város lakóival s őreivel közösen végeztünk a vámpírokkal s Kulsztusfikkal, fellélegezni nem volt időm s egy küldönc jött oda hozzám, mondván hogy egy fontos levelet hozott nekem, amit csakis-kizárólag nekem kézbesíthet! Hát jó. Elrakván a küldeményt mentem volna átkutatni a tetemeket nyomok után hogy mégis kik voltak ezek ,akik végezni akartak velem, de alig egy lépés után egy ork-úr szólított meg, s próbált besorozni a vámpírvadászok közé.
Ez történt így hirtelenjében. Remek kalandoknak nézünk elébe!
S most, kedvet kaptam hozzá, s mivel még nem sikerült beszereznem a Dragon age Inquisition-t, gondoltam tovább bolyongok Skyrim havas ereiben s belevetem magam a Dawnguard kiegészítő kalandjaiba.
Karakterem, PhilippoBrunelleski , aki egy,a reneszánsz időszak legnagyszerűbb építészéről kapta a nevét, - http://hu.wikipedia.org/wiki/Filippo_Brunelleschi - csatlakozott a vámpírvadász csapathoz s első küldetése lévén egy ,a vámpírok jól ismert ízlésével felszerelt, gótikus vízköpőkkel díszített barlangba utazott. Sok, mágia által életrekelt csontvázon s vérmágiát használó vámpíron keresztül, eljutott küldetésének végcéljához.
Miután tenyérnyi injekciót kapott, kinyílt egy kisebb láda, benne egy különös nőszeméllyel, aki arrakért, hogy kisérjem haza. Gondoltam, szegény kitudja mióta foglyoskodó, elveszett leány, segítek neki hazatérni.
Mint minden kalandozásom során ,így itt is elég sok kincs felgyülemlett végtelenül mély zsebeimben, ígyhát jónak láttam, ha előbb hazatérek lepakolni terheimet s csak utána viszem haza a leányt.
A kisasszony roppant kényelmesen érezte magát otthonomban, mindig talált magának egy, a közelembe eső ülőhelyet.
Miután elvégeztem szükséges házi teendőimet, természetesen hazavittem a napfényre érzékeny ,titkokat dédelgető vörösszemű lányt. Mindezt nappal, semmiképp sem a sötétedés beállta után.
Meglepő módon egy ódon várkastélyban él a családja, akik nagyon örültek visszatértének.
A hálás apa egy, mindent felülmúló jutalommal kívánt megajándékozni engem lánya épségben való visszajuttatása miatt, amit én személyes okokból szépen elutasítottam.
Ezt követően szédelegve, a kastélyon kívül tértem magamhoz. Életben, valamint vérfarkasos képességeimnek birtokában maradva.
Kíváncsiságból s achivement-ekben való reménykedésből persze megnéztem mi történt volna, ha elfogadom az ajándékot. Akkor ,valahogy így néznék ki, napi 1 férfit megkellene csócsálnom s sebebezne a napfény.
Persze áttudnék alakulni egy minimálisan repülni képes, vér és kékmágiát használó csúf kis lénnyé, aki elképesztően erős.
De köszöntem, én megmaradok vérfarkas khajit-nak. Úgyhogy vámpírtalanul, titokban vérfarkasként folytatom kalandozásaimat szerte Skyrim vidékein.
P.B.
mármint
R.R.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése