Lineage II

 Szegény játék, hogy nem ismerhettem Fénykorában, így csak a sok régesrégi s jó elbeszélést hallom róla, de sajnos kipróbálásakor csalódnom kellett benne, ugyanis rendesen tönkrelett téve. De nem baj, lehet hogy lassú és ellett rontva s inkább nevezném Lineage III-nak (mert ha az eredeti játék sokkal másabb volt, akkor a sok változtatással a nevét is megváltoztattam volna) de reménykedek benne, hogy lesz ez még jobb is.
+ Tetszik a régiessége s ebből adódó egyszerűsége,hogy gyorsan s könnyen összedobhatunk olyan karaktereket, akiket bármikor újraalkothatunk, mindenféle "milyen fokban is görbült az orra?" kérdések nélkül (egyedül ,mint mindig, a névválasztás az, amivel igazán meggyűlik az ember baja ,hogyha nincsenek állandó, visszatérő karakter nevei a raktárában)
 - ugyanakkor bosszant az irányítása, mert én más játékokhoz szoktam s számomra itt az egér pont fordítva működik, illetve gyakran meggyűlik a bajom az ellenség kijelölésével is. A fejlődés (most még?) eléggé gyors, a rengeteg buffnak "köszönhetően" nincsen igazi harc s kihívás a szörnyek stb.-k legyőzésében ,illetve monotonnak tartom a küldetéseket, lehetnének változatosabbak is, úgy érzem mást se csinálok ,mint kattintgatok ,ami, mint fentebb említettem ,nem megy egykönnyen nekem a számomra fordított irányítás miatt. De mindezek ellenére mulatságosnak igérkezik és bízok benne, hogy beindulnak az események a későbbiekben.

 

-R.R.

Skyrim

Ezt alig egy hónapja közöltem le másutt:
(SPOILER-kkel telve vagyon)

 Visszatértem Skyrim-be ,huzamosabb idő után, s a Legendary kiadásnak hála (ami az összes kiegészítőt magába foglalja) a játék úgy döntött, hogy egyszerre zúdítja rám az összes újabb sztorivonalat; 
Éppen hazatértem volna Whiterun-i otthonomba, amikoris a városba lépvén azt kellett látnom,hogy a városlakók vámpíregyedekkel dulakodnak, épp csak felmértem a helyzetet s mentem volna kivenni a részem a csatában, amikoris bizonyos Kultuszfik jöttek oda hozzám s megkérdőjelezték ,hogy én vagyok-e a Dragonborn, ugyanis ez hazugság, még nem jött el a valódi hős, s rám támadtak. Hmm, miután a város lakóival s őreivel közösen végeztünk a vámpírokkal s Kulsztusfikkal, fellélegezni nem volt időm s egy küldönc jött oda hozzám, mondván hogy egy fontos levelet hozott nekem, amit csakis-kizárólag nekem kézbesíthet! Hát jó. Elrakván a küldeményt mentem volna átkutatni a tetemeket nyomok után hogy mégis kik voltak ezek ,akik végezni akartak velem, de alig egy lépés után egy ork-úr szólított meg, s próbált besorozni a vámpírvadászok közé. 
Ez történt így hirtelenjében. Remek kalandoknak nézünk elébe!

 S most, kedvet kaptam hozzá, s mivel még nem sikerült beszereznem a Dragon age Inquisition-t, gondoltam tovább bolyongok Skyrim havas ereiben s belevetem magam a Dawnguard kiegészítő kalandjaiba.


 Karakterem, PhilippoBrunelleski , aki egy,a reneszánsz időszak legnagyszerűbb építészéről kapta a nevét,  - http://hu.wikipedia.org/wiki/Filippo_Brunelleschi - csatlakozott a vámpírvadász csapathoz s első küldetése lévén egy ,a vámpírok jól ismert ízlésével felszerelt, gótikus vízköpőkkel díszített barlangba utazott. Sok, mágia által életrekelt csontvázon s vérmágiát használó vámpíron keresztül, eljutott küldetésének végcéljához. 

Miután tenyérnyi injekciót kapott, kinyílt egy kisebb láda, benne egy különös nőszeméllyel, aki arrakért, hogy kisérjem haza. Gondoltam, szegény kitudja mióta foglyoskodó, elveszett leány, segítek neki hazatérni. 

Mint minden kalandozásom során ,így itt is elég sok kincs felgyülemlett végtelenül mély zsebeimben, ígyhát jónak láttam, ha előbb hazatérek lepakolni terheimet s csak utána viszem haza a leányt. 
 A kisasszony roppant kényelmesen érezte magát otthonomban, mindig talált magának egy, a közelembe eső ülőhelyet. 

 Miután elvégeztem szükséges házi teendőimet, természetesen hazavittem a napfényre érzékeny ,titkokat dédelgető vörösszemű lányt. Mindezt nappal, semmiképp sem a sötétedés beállta után.
 Meglepő módon egy ódon várkastélyban él a családja, akik nagyon örültek visszatértének.

 A hálás apa egy, mindent felülmúló jutalommal kívánt megajándékozni engem lánya épségben való visszajuttatása miatt, amit én személyes okokból szépen elutasítottam.

 Ezt követően szédelegve, a kastélyon kívül tértem magamhoz. Életben, valamint vérfarkasos képességeimnek birtokában maradva.

 Kíváncsiságból s achivement-ekben való reménykedésből persze megnéztem mi történt volna, ha elfogadom az ajándékot. Akkor ,valahogy így néznék ki, napi 1 férfit megkellene csócsálnom s sebebezne a napfény. 

Persze áttudnék alakulni egy minimálisan repülni képes, vér és kékmágiát használó csúf kis lénnyé, aki elképesztően erős. 

De köszöntem, én megmaradok vérfarkas khajit-nak. Úgyhogy vámpírtalanul, titokban vérfarkasként folytatom kalandozásaimat szerte Skyrim vidékein. 

P.B. 
mármint
R.R.

Keep

A Dragon age-hez fejlesztettek egy Keep nevű holmit, ami arra jó, hogy Origins és 2-ik részbeli eseményeket kedved szerint generáld s vidd át az Inquisition-ba. Ez arra kiváló, hogy ha nem volnál elégedett valami korábbi cselekedettel ,megváltoztasd. Egyedüli probléma annyi vele, hogy rengeteg apró részlet is komoly befolyással bír, én nekem személyszerint 2 óra kellett ahhoz, hogy az Origins-beli eseményeket átolvassam s kicsit megmódosítsam tetszésem szerintire. A 2-ik részbelieket is átfogom nézni s átállítgatom majd, amint kivittem a jelenlegi karakteremmel.

Itt van amúgy:
dragonagekeep.com

Dragon age

 A közelgő Dragon age Inquisition megjelenés miatt tervbe vettem ,hogy gyorsan végigviszem mégegyszer a 2-ik részt s ha időm jut rá ,az első részt -Origins-t - is, összes kiegészítőjével együtt. Annak idején többszöri nekifutással indultam az Origins-ben, mire rátaláltam a számomra legmegfelelőbb karakterre s kasztra. Aztán az achivement-ek kedvéért végigpróbáltam majdnem az összes előéletet is, azthiszem egy még hátravan. Na de most, furamód inkább a második részről szeretnék írni.
 Mivel az első részhez képest a második rész sokkalta rosszabbra, gyengébbre sikeredett, ezért azzal sokkalta kevesebbet is játszottam. Annak idején kétszer futottam neki s végül személyes okok miatt egy mágus nővel vittem végig, nem mellesleg ezt a karakteremet nagyon utáltam. De most, felakartam eleveníteni az emlékeimet s egy rouge férfival újrakezdtem a második részt. Jelenleg a játék 2/3-án vagyok túl, de úgy véltem már most írnék róla.

 Origins: eredettörténetek, s végkifejletek sokasága, tipikus fantasy sztori visszatérő királlyal ,ármánnyal, szerelmi szálak kuszaságával s háborúval ,egy hős aki összehoz mindenkit, vagy ha akarod egy gyilkos, kapzsi szemét antihős is lehetsz.
 2-ik rész: inkább egy összekötő rész, mint egy teljesen önálló epizód, gyér történettel. Főként ugyanabban a nagy városban játszódik, folyton folyvást ismétlődő területekkel. A központi városon kívül elmehetsz barlangokba ,de érdekesmód mindegyik ugyanúgy néz ki, annyi különbséggel, hogy egyik-másik barlangban levannak zárva bizonyos utak. Nem tudom miért, de úgy tűnik főhősünk ,Hawke eléggé fontos karakter lehet még a későbbiekben, majd az Inquisition játszása során kiderül. A társaid itt is kellőképp szerethetőek, bár mindenkinek megvannak a maga kedvencei. Én például nagyon kedvelem a fehérhajú elf férfit, Fenris-t ,mert jól néz ki, dögös, de nagyon idegesítő az állandó emós viselkedése. Merrill is nagyon kedves a maga módján, de ő is görcsösen ragaszkodik bizonyos dolgokhoz. Kicsit, mintha túl szűklátókörűek lennének az itteni karakterek.
 Az Origins-ben felbukkanó s társaddá levő Zevran cameo szerepe valami vérlázítóra sikeredett, ugyanis annyira csúnyára lett megcsinálva, hogy elsem akarod hinni, hogy ez ugyanaz a Zevran.

 -közben a fene egye meg,de játék közben mindig jönnek a gondolatok ,hogy erről lehetne írni, de most hogy leültem s nekiláttam ,nem jut eszembe semmi értelmes hozzáfűznivaló. Na mindegy-



Ami tetszett, hogy ebben a részben is lehetett kutyád. Amikor először játszottam ,akkor nem volt.

A románcolt társad beköltözhet hozzád (legalábbis ha Merrill az)

Bájos idill, néha úgy érzem az összes menekült nálam lakik. (kedves vagyok s befogadom őket) 

S végire az emós Fenris.

Akinek még a személyes küldetése is ilyen:

 Összességében szórakoztató egy játék a maga módján, órákat vett el tőlem, napi 18-at, pedig messze nem a legjobb játék, mégis, a társakkal való románckodás sokszor mulattató tud lenni.

 Elnézést a gyenge irományért, inkább a magam kedvéért íródott ,majd szeretnék egy hosszabb, összeszedettebb, normálisabb bejegyzést is írni, ha megjelent a Dragon age Inquisition. Amiről egyébként mindig ez fog eszembe jutni: https://www.youtube.com/watch?v=vt0Y39eMvpI



-R.R.

Játékok

 A játékok olyanok ,mint a drog. Képesek órákat, éveket elvenni az ember életéből ,ami nem feltétlenül rossz dolog. Sok kedvenc játékom van s ezidáig még nem akartam írni róluk, de most mégis úgy döntöttem ,hogy megosztom véleményemet játékokról, filmekről, képregényekről is, így ez a blogom mostmár többről szól ,mint a figuráimról.

~R.R.

Mivel már jóideje hanyagoltam minden ilyennemű dolgot, mondanom sem kell, hogy nem emlékszem a blogfelület kezelésére, illetve attól tartok fogalmazási képességem is alábbhagyott, de ez könnyedén orvosolható.
Jelenleg a Lustasággal küszködök, ez a majd egyéves kihagyásomból is látható, de mostanra lett egy remek laptopom, nyersanyagaim s eszközeim immáron az új bázisomon is fellelhetőek, s az ihletek ,ötletek is felgyülemlettek.

~R.R.